Egy férfi farmerba és flip-flopba öltözve élvezi a szólót egy erkélyen, felölelve az eső ritmusát. Névtelensége maszk által árnyékolva átadja magát a szabadtéri exhibicionizmus izgalmának.
A város szívében egy férfi egyedül találja magát és vágyakozik egy kis megkönnyebbülésre felgyülemlett vágyaitól. Az eső esni kezd, olyan hangok szimfóniáját teremtve, amelyek csak fokozzák az izgalmát. Ledobja ruháit, felfedve szűk farmerét, és a nyílt ég alatt folytatja örömét. Mozgása ütemes, minden egyes ütem közelebb hozza a széléhez. A hűvös esővíz végigkalandozik testén, plusz érzésréteget adva az amúgy is heves élményhez. Az eksztázisban elveszett álarcos arcának látványa a kültéri kapkodás nyers, szűretlen szenvedélyének bizonysága. A kamera minden pillanatot megörökít, a kezdeti vetkőzéstől a robbanásszerű csúcspontig, mindezt a városi dzsungle háttérbe szorítva és az őserdő ritmusos takarásába hozva. Ez az őseredő önfeltárásához és az esős önfeltárulásához vezet.